Az út megtalálása (?)

2013 május 29. | Szerző: Belleth |

Sziasztok!

Rájöttem, hogy a blogolás több, mint sajátos gondolataink közlése a nagyvilággal. Ennél sokkal több lehetőség rejlik benne! 🙂

Állatszerető emberként feltett szándékom, hogy segítsek a bajba jutott állatokon, elsősorban kutyákon. Az az ötletem támadt, hogy miért ne ötvözzem a blogolást a kutyák megsegítésével? De tényleg: miért is ne?

Tehát, a mai naptól fogva, időről-időre feltűnnek a blogban gazdátlan kutyák.  Azt várom ezektől a bejegyzésektől, hogy ezeknek az árva kutyáknak jelentősen megnőjön az esélyük a gazdisodásra. Emmellett célom, hogy felnyissam az emberek szemét: az állatvédő nem egy lenézendő emberfaj. Sajnos, gyakran találkozom én és az állatvédő ismerőseim azzal a rengeteg sztereotípiával, ami a tudatlanságban gyökerezik, és olyan emberek terjesztik akik kimondottan okosnak hiszik magukat. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy mi nem vagyunk normálisak. Kérdem én: miért is? Miért nem normális az az ember, aki észrevesz egy szenvedő állatot? Miért nem tartja a többség azt normálisnak, hogy odamenjen egy szenvedő, éhező, gazdátlan ebhez, és segítséget nyújtson neki? Azt gondolom, ez nézőpont kérdése. Én nem fordítom el a fejem, mint a többség, mikor látok egy segítségre szorulót. Én oda merek menni hozzá, míg mások inkább megjátsszák hogy észre sem vették a sérült kutyát. Fura a világ. Vajon a többség akkor is elfordítja a fejét, ha egy embert lát sebesülten? Valószínű.  Kíváncsi lennék, akkor is ezt tartaná-e normálisnak, ha az ő családtagja lenne a sebesült. Nyilván nem. Akkor fel lenne háborodva az emberek közönyösségén. Nos, én az állatokkal szembeni közönyön is fel vagyok háborodva. Egy kutya nem egy tárgy. Érző lény, érzései vannak, ahogy nekünk embereknek is vannak érzéseink. A különbség csupán annyi, hogy az állat ki van szolgáltatva nekünk, viszont a gondoskodást élete végéig tartó hűséggel, és szeretettel hálálja meg. Egy állat nem hazudik a szemedbe, nem ver át, nem fogsz benne csalódni. Az állat mindig ugyanolyan: van egy alaptermészete amit ismersz, és azontúl olyanná válik amilyenné neveled. Minden kutya nevelhető, kortól és fajtától függetlenül! Sőt: az is puszta tény, ha egy kutya problémás, arról kizárólag a gazdája tehet. EGYIK KUTYA SEM született agresszívnek, félősnek, nehezen kezelhetőnek! Ha egy kutya ilyenné válik, annak oka van, és ez a mi, vagyis az emberek lelkén szárad. Viszont, jó kezekben ezek a kutyák is rehabilitálhatóak, vagyis képzés után elhagyják tanult rossz szokásaikat, és a kutyatársadalom kiegyensúlyozott tagjaivá válnak.  🙂

Ennyit bevezetésként. Most pedig, egyenként szeretném bemutatni a Rex Komáromi Állatvédő Egyesület árva kutyusait!

Kellemes nézelődést kívánok mindenkinek! Amennyiben valakinek hozzászólása van az előzőekhez, szívesen várom, szeretném ha ez a blog némiképp interaktív lenne 🙂  És természetesen várom a kérdéseket a kutyusokkal kapcsolatban is!