Kormi

2013 május 29. | Szerző: Belleth |

Sziasztok, Kormi vagyok!

 

Szeretnék Nektek bemutatkozni Bell blogjában, akinek ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy egy ilyen kisöregnek lehetőséget biztosít a leendő gazdik figyelmének felkeltésére.

A Rex Komáromi Állatvédő Egyesület gondozásában vagyok, immáron közel 4 éve, és sajnos, a “Többszörösen esélytelenek” táborát gyarapítom: idős ivartalanított kan vagyok, ráadásul fekete, keverék, és nincs feltűnő szépségem sem. Gondozóim szeretnek, gondoskodnak rólam, igyekeznek megszépíteni utolsó éveimet. De többedmagammal élek, aminek az a hátulütője hogy kennelben vagyok a nap jelentősebb részében, és sok kutyussal kell osztoznom a gondozóim figyelmén, szeretetén.  Nagyon imádom ezeket az embereket, és rossz szavam nem lehet rájuk, hiszen bőséggel etetnek, játszanak is velem, van kutyatársaság is. De míg a kennelben vagyok, alváshoz készülök vagy álmodok, csak egyvalamire tudok gondolni: hogy én GAZDI-ra vágyom! Életem minden egyes pillanatában azt várom, mikor jön el értem a gazdi, aki életem végéig szeretni fog, és akiről én is gondoskodhatok. Nincs már sok időm hátra, és ezt a néhány évet mindennél jobban szeretném családban tölteni!  Négy éve erre várok. Várok, eddig reménytelenül. Pedig higgye el mindenki, én egy nyugodt, engedelmes, barátságos kutya vagyok, aki csak egy kis szeretetre vágyik, egy csöppnyi otthonra, és ezért hajlandó vagyok bármire. Életem célja, hogy imádott gazdám kedvében járjak!  Csak jöjjön már értem! Minden nap, ahogy kinyitom a szemem, epedve várom az emberi hangot, az emberi kéz simogatását, azt a pár percnyi figyelmet és törődést ami nekem jut. És minden olyan nap, mikor idegen hangokat hallok, gazdijelöltek látogatnak el hozzánk, szívem majd’ kiugrik a helyéről örömében, izgalmában, hogy hátha ma én leszek a szerencsés! Mily jó lenne, micsoda öröm, mekkora hála és puszihegyek! 🙂  És jönnek a gazdik, csacsognak, és rám sem nézve elhaladnak kennelem előtt. Észre sem vesznek. Gondozóim ezért próbálják rám felhívni a figyelmet, de mit sem segít, az ember megrázza a fejét, és tovább megy. Pedig ha tudnák! Ha csak 5 percet adnának nekem, egy lehetőséget, hogy bemutatkozzam nekik, látnák mekkora a szívem, milyen jó természet vagyok… dehogy akarnának akkor másik kutyát, engem vinnének, csakis engem!

De, most minden másképp lesz! Most, itt, minden kétlábú látni és olvasni fog! Megváltozik az életem, gazdis leszek, csak ebben reménykedem! 🙂

Íme, gondozóim jellemzése Rólam (csak hogy ne kizárólag az önreklámot halljátok), egy vers, illetve további “sztárfotók ” szerény személyemről. 🙂

 

SEGÍTSETEK KORMIKÁNAK, HOGY NE MARADJON ÉLETE VÉGÉIG ESÉLYTELEN!
Kormi szeretne egyszer az életében igaz gazdira találni! Ekkora szívvel, odaadással sem érezhette még hogy tartozik valakihez, akinek ő fontos!

Kormi már majdnem három éve a védencünk. Senki az ég világon nem akarta még őt, pedig semmivel sem rosszabb a társainál, ugyanannyira tud szeretni és kedveskedni, a tekintete is épp oly hálás, és a farkincája is ugyanúgy beindul a boldogságtól. Ezalatt a 3 év alatt a mára már őszülő pofijú kutyus több kifutóba is bekényszerült és minden alkalommal alkalmazkodnia kellett az új társasághoz. Pedig Kormi már csak nyugalomra vágyna. Húúúúh de boldog is lenne egy fotelért a gazdi mellett, közös tévénézésért, kedves szavakért, de ha nem lakásba költözhetne, akkor a kert nyugalmáért, a szabadság belélegzéséért, a gazdi szeretgetéséért. Ez még soha nem adatott meg neki és már csak néhány évig élvezhetné ha valakitől megkaphatná. Rátalálásakor Komáromban a forgalmas városközpontban hajkurászta a gazdi jelöltjeit, többször veszélyeztetve az autók közé szaladva életét. Szaladt a kicsi lábtól lábig, megállt többször felnézni az emberekre, de senki sem szánta meg a fekete kis szőrmókot. Kormi egy öregedő, nyugodt, minden kedves szóért hálás kis eb, aki közel sem a szépségéről, inkább a türelméről, kedvességéről és hálájáról híres. Igazán hű társa lesz új gazdijának, akinek ő lesz a legszebb kutya a világon. Egyetlen “hibája”, hogy nagyon ügyesen fogja meg a háztáji szárnyasokat, ezért csakis csirkementes kertbe engedhető. Ivartalanított, kan kutyus. Kormi egyszer életében szeretne boldog gazdis kutya lenni! Tel.:30/5740578, 0630/2814737
Kormika ajándékba kapott egy csodálatos verset! Köszönjük Máriának!!!!!
Kormika álma…

Nézz rám…nézz csak rám…Mit látsz?
Egy idős,sokat megélt,”egytucat-féle”,fekete kutyát???
Aki,talán,valamikor szebb napokat élt meg,
Mégis,hajlott korára otthona egy menhely lett…
Vagy csak álmaimban él az igazi otthon,mert az sohasem létezett,
Pedig, megértem már sok-sok nyarat és dermesztő telet,
Mégis,valahányszor lehunyom szememet,Téged látlak,
Akit egész életemben annyira szerettem volna,akire annyira vágytam….
Tudom,hogy vagy,tudom,hogy valahol létezel,
S egyszer,talán nemsokára eljössz majd értem….
Korom sötét van,csak az égi lámpások világítanak,
Nem hallatszik más,csak egy-egy panaszos vonyítás az éjszakában,
És a szívet tépő éneknek nincsen más tanúja,
Csak a menhelyen raboskodók és a lassan múló,magányos éjszaka…..
Aludnom kellene,mégsem tudok,
Szememet lehunyva próbálom kizárni e kegyetlen világot,
Sokáig vergődöm,míg végre álomba szenderülök,
Takaróm a csillagos ég,vánkosom a jó öreg anyaföld….
Elrejt az üdezöld fű,ahogy az álom mezsgyéjén önfeledten futkosok,
Orromat a levegőbe fúrva boldogan szimatolok,
Az élet,a szabadság illatát-és ízét repíti felém a szél,
Testem meg-megremeg,ahogy lelkemben egy ősi,szunnyadó érzés életre kél…
Boldogan rohangászom,de a szemem sarkából Téged figyellek,
Hiába csalogat az ősi ösztön s ezernyi illat a virágzó réten,
Nekem Te vagy a legfontosabb,számomra csak Te létezel,
Tiéd szívem utolsó dobbanása is s örök hűségem….
A rét melletti tóparton ülsz,a vizet nézed figyelmesen,
Tekinteted beissza az Isten adta táj szépségét,a messze nyúló végtelent,
Kifulladva melléd telepszem,így ülünk ott meghitten,csendesen,
A lemenő Nap megrajzolja árnyékunkat a tóparti fövenyen,
S e két árnyék úgy válik eggyé,úgy fonódik össze,
Mint az összetartozás örök,beszédes jelképe…
Tekinteted elszakítod a tájtól,pillantásod rám emeled,
S egy őszülő pofájú kutya hálás mosolya ragyog fel szemeidben,
S e pillantás úgy ölel át s oly gyengéden simogat,
Ahogy karod fonja át és kezed simogatja ezüstös szálakkal átszőtt kabátkámat…
Halkan motoz a nádas,a természet lassan nyugovóra tér,
Két fáradt,összetartozó vándor útra kél,
A lebukó nap utolsó sugara aranyba foglalja távolodó alakjukat,
Majd átadja helyét milliónyi fénylő társának és a felkelő Holdnak…
Csattanásra ébredek,az ég alján villámok cikáznak,
A mennydörgés kegyetlenül elszakít Tőled és magával viszi legédesebb álmomat,
Már nincs más,csak a rácsok,a rettegés és a félelem arénája,
S az elemek szörnyű harca,viaskodása,behódolása…
Elillantál,de én tudom,Te vagy,Te valahol létezel,
És tudom,érzem,egyszer eljössz majd értem,
S a tóparton üldögélve a lemenő nap árnyékot vet majd ránk,
Ahogy szemeid tükrében felfedezni vélem egy ősz pofájú,idős kutya hálás mosolyát…

Kálnai Mária
(Szakáll mama)

 

Ha belémszerettél ezek után, vagy csak kérdésed van, íme az elérhetőségem:

Tel.:30/5740578, 0630/2814737

E-mail: info@rexkomarom.hu

Illetve, kérdéseidet felteheted itt a blogon is, Bell megígérte nekem, hogy szívesen válaszolna rájuk!

Csóközön, és nagy pacsi:

Kormi