Tequila

2013 május 30. | Szerző: Belleth |

  Sziasztok!

A nevem Tequila, árva vagyok.

Én is a Rex Komáromi Állatvédő Egyesület gondozása alatt állok, március 4-én találtak meg ezek az angyalok Komárom-Esztergom megyében, Tát és Dorog között tengettem életem az út szélén. Gazdáimra, illetve hogy hogyan jutottam a kolduló kutyák sorsára, már nem emlékszem. Megmondom őszintén, nem is akarok rá emlékezni. Örülök, hogy véget ért ez az időszak, és most biztonságban érezhetem magam. Hálás vagyok ezeknek az Angyaloknak, hogy felkaroltak, hellyel és étellel kínáltak, orvoshoz vittek, gondoznak azóta is, töretlenül.

De ma új nap virradt! Rám mosolygott a szerencse, és Belltől lehetőséget kaptam, hogy blogjában bemutatkozzak a nagyvilágnak! A leendő gazdimnak, aki életem értelme lesz végre! 🙂 Hurrá! Pedig, megmondom őszintén, remélni sem mertem, hogy én leszek ez a második szerencsés fickó az árvák közül. Főleg, mert én nem is ott élek ahol a többiek, hanem picit távolabb, egy félreeső tanyán, kicsi kennelbe zárva.  De Bell, látva szenvedésem, érezvén fájdalmam, tudva hogy senki sem érdeklődik irántam, úgy döntött, eljött az Én Időm!  És íme, itt vagyok, kitárom nektek teljes szívemet-lelkemet, hogy végre esélyem legyen arra, hogy én is gazdis kutyának mondhassam magam.

Mert higgyétek el, én is esélytelen vagyok az emberek szerint. De én ezt nem értem, miért?  Hiszen szép vagyok, okos vagyok, erőm teljében, ráadásul nem is fekete a bundám! Én egy német boxer vagyok, izmos, erős kutya, aki fajtám minden jellembeli tulajdonságával rendelkezik, de azon túlmenően -árvaságomból adódóan- még inkább alkalmazkodó, hálás “dög” vagyok!  Hát mondjátok, én miért nem lehetek boldog? Miért nem érdemlek meg egy jobb életet?

Jelenleg egy, a várostól kissé félreeső telken vegetálok. Igen, ezt nem lehet életnek nevezni, csak vegetálásnak. Egy pici kennelbe vagyok bezárva egész nap! És a kínok között, melyeket magammal vívok, a nap fénypontja, mikor Gézus megérkezik! Már teljesen lázban vagyok, mikor közeledik a napszak, hogy jön. Éberen figyelek, fülelek a kennelben, mikor hallom a jöttét. Lépéseit, légzése ritmusát, és illatát ezer közül is felismerném! 🙂  És, mikor meghallom a számomra oly kedves hangokat, illatot, a kapu nyitását, ahogy ropog az a kevés fű a talpa alatt, teljesen eszemet vesztem. Ugrálok, viháncolok mint valami őrült kisgyerek, hogy “Gézus, Gézus, végre itt vagy, megjöttél, már úgy vártalak! Gyere ide, naaa, ne törődj azzal a tápos zsákkal, hajítsd le a sarokba, fuss ide és engedj ki gyorsan! 🙂 ”  És mikor végre meghallja a hangom, és kienged, huss, kirontok a kennelből, nekiugrok Gézusnak, és annyira örülök neki hogy átölelem, és sok-sok kutyapuszit adok neki. Mikor sikerül lehámoznia engem magáról, futok pár kört, míg ő elkészíti az ételt, majd odahív és megetet. Ez a napom fénypontja, az az 1-2 óra míg ezzel a pasassal lehetek, aki gondomat viseli, szeret, játszik velem. Minden nap jön. Hóban, sárban, szakadó esőben, hőségben, szélben. Mindig. Ha fáradt, álmos, rossz napja van, vagy dolga lenne, akkor is beugrik, sosem feledkezik meg rólam. Miután játszottunk, futottunk,  majd pedig ettem, még következnek a simogatás hegyek, aztán visszazár a kennelbe és gyors léptekkel elmegy. Nem vagyok biztos benne, hogy ez nem-e inkább menekülés, mert esetleg attól fél, ha lassan megy és visszanéz, már nem fog tudni otthagyni. De ő erős, a sok általa látott kutyasors edzette lelkét. Elmegy, vissza sem nézve, és másnap nagy vigyorral jön újra! 🙂

A sok egyedül töltött órákban, míg a gondozómra várok, sokat álmodom. Csukott és nyitott szemmel egyaránt. Sokszor, csak állok ott magamban, és figyelem, nem-e jön valaki arra, egy gazdijelölt, egy kedves ember, aki hátha magához venne. Egy ilyen pillanatot örökít meg a felső kép.  A szomorú Tequilát, akinek egyetlen vágya, hogy családban legyen.  Angyalaim azt mondják, valaha családban éltem. Mikor rám találtak, nem voltam különösen sovány, ápoltnak látszott a rövid bundám, és a szobatisztaságom, lakásbarát viselkedésem is erre utal. Repültek is velem azonnal orvoshoz chip-et nézni, de sajnos, nem találtak 🙁

Én igyekszek jó kutya lenni. Nem vagyok ugatós, imádom az embereket, bújok hozzájuk amennyire csak engedik, okos vagyok, tanulékony, lakásban-házban nem rongálok. Ideális kanapédög lehetnék, ha emellett a napi mozgásom biztosított. Nem kell nagy dolgokra gondolni, naponta 4-5 hosszabb séta is elegendő, vagy ha van rá lehetőség, a természetben kicsit meg is futtathatna a gazdi, illetve szívesen próbálnék ki kutyás sportokat! 🙂

Viszont nem fogok senkit átverni, egy hibám azért van: kutyákkal szemben hajlamos vagyok a dominanciára.  Azt mondják, az ilyesmi kezelhető, tehát hogy lehetőség van rá hogy rehabilitálódjak, és pár hónap alatt elhagyjam eme rossz tulajdonságom.  Csakhogy, a Rexnek erre sem anyagi háttere, sem ideje és emberi erőforrása nincs, hogy engem rehabilitálásra hordjon, vagy hogy egyik tagjuk rehabilitáljon. Ők munka, család mellett foglalkoznak velünk, az árvákkal, és ilyen mélységben már nincs rám idejük, erejük. Pedig de jó lenne, ha én is kutyatársaságban lehetnék! Akkor nem lennék állandóan egyedül, lenne kivel játsszak, fussak, és talán gazdira is hamarabb találnék így.

Én biztos vagyok benne, hogy a Gazdi kedvéért képes lennék még erre is. Én a gazdiért bármit megtennék, amit csak kér. Még kutyás rehab csoportba is képes lennék miatta járni, hogy a többi négylábú tanítson meg viselkedni…. Csak gyere már értem, édes Gazdim!!! Epedve várlak!

Íme a bizonyíték, micsoda jó fiú vagyok, ha emberek között lehetek. Én igazság szerint, ilyenkor ÉLEK. Teljesen mindegy, hogy csak az ember lábánál fekszek-e, vagy játszanak velem, vagy megölelnek, a lényeg, hogy mellettem legyenek a kétlábúak.  És mikor ebben részem lehet, szűnni nem akaró vigyorgó fejjel járok-kelek a világban.

Íme:

 

Nos, kedves Idegen! Ha felkeltettem érdeklődésed, még egyetlen dolgod van, mielőtt tárcsázod a mobilszámom: olvasd el kérlek megmentőim írását Rólam.

Íme:

 

Szerető, felelős gazdit keresünk ennek az álomszép kutyának!

Tequilát 03.04-én találták Tát és Dorog között. A fiatal kutyus az út mentén bóklászott céltalanul. Chip nem volt benne, de mivel nem csak egy szépséges, hanem egy rendkívül emberbarát, szeretetreméltó és okos kutyust ismerhettünk meg személyében, bíztunk az eredeti gazda jelentkezésében. Fejét valamilyen ütés érte – lehetett szándékos, vagy baleset- , s ez a trauma a szemére is hatással volt, ezért kezelése folyamatban. Erről még tájékoztatást adunk, de az biztos, hogy semmiben nem akadályozza a kutyust, ezért sem vettük elsőre észre. Tequila, azóta is csak a kedves, alkalmazkodó oldalát mutatta meg, teljesen szobatiszta, lakásbarát, csendes, figyelmes kutyus. Azonban fajtársaival eddigi tapasztalataink szerint egyáltalán nem barátságos, így vagy egyedüli kutyusnak, vagy csakis hozzáértő gazdinak ajánljuk.
Testi ereje meghatározó, szüksége van rendszeres lemozgatásra, játékra, futkározásra. Sajnos a képeken látható helyén csak rövid ideig maradhatott, most egy kis kennelben raboskodik, ami szerencsétlennek maga a kínzás.
Gondos, felelős és hozzáértő gazdit keresünk számára, olyan otthont, ahol sokat foglalkoznak vele, mennek vele, hogy minél többet lehessen a szeretett kétlábúak közelében!

Érd: 06-30-832-9593

És még pár gondolat a német boxerekről, mert sajnos, ez a fajta is sok  előítélet tárgya lett. Íme a bizonyíték, hogy mi is az igazság:

A boxer viselkedése és jelleme

Nem valószínű, hogy akad még egy olyan kutyafajta, melyről annyi élesen ellentétes vélemény, s olyan sok tévhit hangzana el, mint a boxerről.

Ha valakit megharap, nem tudja elengedni… ha nyers hússal etetik, megvadul – többen állítják. Ártalmatlan, jámbor luxus eb, amely még a légynek sem árt – tartják sokan.

Mi az igazság? Kiknek higgyünk? Milyen hát valójában a boxer?

A végletek kutyája. Játékos, mindig készen áll a hancúrozásra, sőt legtöbbször ő kezdeményez, még pedig ellenállhatatlan kedvességgel és kitartással. Víg kedélyét, kölyökkutya pajkosságát megőrzi késő öreg koráig. Játékközben sohasem durva, megkapó önfegyelemmel tart mértéket, mindig tudja, hol a határ, meddig mehet el a játékban, birkózásban úgy, hogy ne okozzon fájdalmat. Soha nem él vissza rendkívüli erejével.

A másik véglet a keménység: nincs még egy kutyafajta, amelyik olyan önfeláldozóan – akár élete árán is védené gazdáját, mint a boxer. Roppant erejével, vakmerőségével, embernek, állatnak egyaránt félelmetes ellenfele.

Íme, ez a boxer!

Az egyik pillanatban még bohókásan játszik bárkivel, a másikban viszont már bőszülten ront az illetőre, ha az gazdáját “fenyegeti”. Megjelenési is tükrözi a két végletet: teste elegáns, mozgása harmonikus, megnyerő, feje viszont már-már félelmetes.

Lehet, hogy kissé merész megállapítás, de egész sor hasonlatosságot találunk a boxer és a nagymacskák között. A fejforma, a fejtartás, a mozgás mind-mind az oroszlánéra emlékeztet. A boxer természetében is felfedezhetjük a “nagymacskás” vonásokat. Szeret lustálkodni, naphosszat heverészek, szunyókál. Kényelmessége, lomhasága azonban csak látszólagos. Érdekes jelenség például, ha támad a boxer. Amikor megpillantja ellenfelét, szinte szoborrá merevedik, majd meglapul és kúszva, gyors mozgással közelíti meg a kiszemelt célpontot, aztán “kilövi” magát és ellenállhatatlan rohammal, szinti elsöpri a másik állatot. Támadás közben – a többi kutyafajtával ellentétben – soha sem csahol, hanem mélyről jövő, ijesztő hangon hörög, morog.

Nem véletlen, hogy aki nem ismeri ezt a fajtát, ha találkozik vele, messze elkerüli. Pedig nincs hamis, sunyi boxer. Ezek a kutyák nagy erejük ellenére ritkán kezdenek verekedést, ám soha meg nem hátrálnak, s ha támadnak – mindig szemtől szembe teszik azt. Jellemük nyílt, őszinte, egyenes. Lakásban, kertben egyaránt ideálisan tartható. Helyét gyorsan megszokja, minden körülményhez könnyen alkalmazkodik.

Társasházban sem okoz problémát a tartása. Csendes, kiegyensúlyozott, a lakók nyugalmát nem zavarja, mert nem ugatós, többnyire hetekig sem hallatja hangját. Szőrzete rövid, ezért könnyen tisztán tartható.

Tanulékony, gyorsan és szívesen sajátítja el még a legbonyolultabb feladatokat is. A gyerekeket különösen szereti, megbízható hűséges őrzője, játszótársa a kicsiknek.

(Forrás: Szinák-Veres: Barátunk a boxer)